A magaslatok felé törő küzdelem egymaga elég ahhoz, hogy megtöltse az emberi szívet. (Camus)

 Eltűntem egy kicsit, de nem azért mert nem történt ezalatt a negyedév alatt semmi. Éppen ellenkezőleg. Jóga oktatói tanfolyamra jelentkeztem, emiatt pedig az élet besűrűsödött körülöttem, körülöttünk. Igen, körülöttünk. Először azt hittem, hogy ez a másfél éves tanfolyam kemény lesz számomra, mint egyén. Aztán rájöttem, hogy nem szólózom, ezt a családommal együtt csinálom végig. Ami egyébként pedig tök jó és nagyon hálás vagyok érte nekik.    

Az első felismerés az volt majdnem öt év jógás előélet után, hogy semmit nem tudok a jógáról. A második felismerés azt volt, hogy teljesen mindegy, hogy életed nagy vállalkozására szólóban, vagy társsal, családdal a hátad mögött készülsz. Soha nem vagy egyedül. Emberek mindig vannak körülötted. Emberek, akik vagy megijednek a terveidtől, álmaidtól, vagy teljes mellszélességgel melléd állnak.

Az én esetembe első nekifutásra az ijedtség és a félelem volt a válaszreakció. Miért? Miért nem várunk még fél évet a jelentkezéssel? Mit fogunk enni, míg nem leszel itthon? és sorolhatnám. Ekkor vontam le a harmadik következtetést. Ha a barát, társ, szülő, család nincs felkészülve a változásra lelkileg, eszed-nemeszed neked kell őt-őket felemelni. Ez egy elég tiszta érzés volt bennem, amit követtem. Tehát túltettük magunkat az első ijedtségen. Elég komoly felvételi követelményt írt elő a Selfness Yoga által meghirdetett 500 órás képzés, tehát ennek megfelelően én is komolyan vettem és készültem a februári felvételire.      

Aztán jött a második ijedtség. Felvettek a tanfolyamra és következik az első vizsga. Most úgy érezzük magunkat, mint a hegymászók egy elég meredek szakaszhoz érve. Munkahelyváltás, költözés és mindennek mozgatórugója nem utolsósorban az, hogy több időm maradjon a gyakorlásra... De folyamatosan emeljük egymást.

És most jön a negyedik következtetés. Még nem tudom, hogy ki ér fel először a hegycsúcsra ezen az úton, amit választottunk. Van egy olyan sejtésem, hogy nem én. :) Vajon Panna, aki csak annyit mondott, mikor beszélgettünk a következő vizsga időpontjáról és az utazásomról: "Anya, ha ezt szeretnéd csinálni, akkor csak menj." Vagy esetleg Misi ér fel előttem a csúcsra, aki a következőket mondta: "Elmehetsz pár napra, ha megígéred, hogy nem felejted el, hogy higgy magadban."

Most még azt hiszed, hogy éppen szólózol, önmegvalósítasz, mindentől függetlenül. De ez nem igaz. Nincs önmegvalósítás. Megvalósítások vannak. Az igazság az, hogy együtt változunk, együtt fejlődünk és mindig ott lesz valaki, aki felsegít a hegytetőre és támogat, hogy meg tudd tenni az utolsó lépést a céljaid felé.  

Namaste

Yogapants

Kép forrása: Unsplash photo-1521767915803-d44c1dda5fa5 Lexie Barnhorn