"Az élet egy őrült nagyváros."(Kovács Ákos)

Sajnos ez már nincsen másként a kisvárosokban, illetve vidéken sem. Mindenki elfoglalt. Reggeltől estig rohanunk és közben észre sem vesszük, hogy mennyi nyomás, stressz, probléma, feladat nehezedik ránk.

Legfontosabbnak természetesen mindenki a saját feladatát tartja. Ezért sokszor elfeledkezünk a másikról: a párunkról, a gyerekünkről, az anyánkról, az apánkról, a kollégánkról, a barátunkról. Akiknek éppen ugyanolyan teher nyomja a vállát.  Saját magunkra koncentrálunk, a saját energiánkra, hogy legyen erőnk cipelni a saját "csomagunkat". De hogy lehetne megszabadulni, vagy legalább könnyíteni a napi szinten ránk nehezedő terheken?

Sokak szerint egy kupica pálinkával, szerintem pedig természetesen a jógával. De érdemes a napi szart az ajtó előtt hagyni még mielőtt a jógaszőnyegre lépnénk. A stressz nem szolgál minket. Van azonban valami, vagy valaki aki minden egyes pillanatban velünk van. Ezt a szolgálatot érdemes tudatosítani saját magunkban, megköszönni és elfogadni, annak minden következményével és lehetőségével, fájdalmával és boldogságával együtt. 

Legyünk kedvesek! Mosolyogjunk hétfőn is, és nem csak azért, mert a főnök a hülyéket szereti, hanem azért mert jó. Szánjunk minőségi időt a hozzátartozóinkra, ugyanakkor saját magunkra is és találjuk meg az egyensúlyt e kettő között.    

De legfőképp - lélegezzünk: minden helyzetben, minden pillanatban. Anélkül, amúgy is nagyon nehéz lenne az élet.   

Namaste: YogaPants

Kép forrása: Pinterest