Engedd, hogy a dolgok megérkezzenek Hozzád.

Ülök a jógaszőnyegen és arra gondolok, hogy mennyi, de mennyi jógapóz gyakorlása során tapasztalhattam már meg  a megérkezést. Amikor ideért végre egy mozdulat, egy levegővétel, egy gondolat, amire éppen akkor volt szükség egy ászaná végre tökéletes kivitelezéséhez. Hónapok teltek el így és nem éreztem semmiféle sürgetést.  

A jóga nem sürget. Isten sem sürget, de mi elfelejtettük Őt bevárni. Egy kétsávos úton haladunk őrült tempóban - leállósáv nélkül. A leállósávok amúgy is csak arra valók, hogy legyen hol hagyni a defektes gumikat.

A jó hír, hogy dönthetünk úgy, hogy adunk magunknak minden nap 5 percet. Na jó, akkor nem minden nap. Én is heti kettő alkalommal kezdtem. :)

A lényeg, hogy álljunk le 5 percre.  Helyesbítek. A lényeg, hogy megtanuljunk leállni 5 percre.

Csukd be a szemed és csak lélegezz. Kezdetben csak kezd el figyelni a lélegzeted. Lélegezz a lábujjad hegyétől a fejed búbjáig, természetesen engedd ki és be a levegőt a tüdődbe. Most elkezdünk számolni:

Belégzés - 1, Kilégzés - 2 

Belégzés - 3, Kilégzés - 4

Belégzés - 5, Kilégzés - 6

Úristen, eltévesztettem!. Semmi gond, akkor kezdjük elölről. :) (5 percről beszéltünk az elején???)

Belégzés - 1, Kilégzés - 2

Belégzés - 3, Kilégzés - 4

Csak tízig kellene eljutnunk, gyerekek! Nem, nem 10 percig, 10 lélegzetvételig. És szenvedünk. A gondolataink szanaszét hevernek bennünk: a gyerek, a csekk, az iskola, a munkahely, a vasalatlan ruhák és sorolhatnánk. Mindaz, aminek elköteleződtünk ebben az életünkben ott motoszkál a fejünkben reggeltől estig. Ennek a 10 lélegzetnek és ennek az 5 percnek a lényege, hogy minden egyes kilégzésünkkel elengedjük a béklyóinkat. Belégzéseinkkel pedig megnyissuk magunkat és képessé váljunk a befogadásra és a megérkezésre.       

A rossz hír, hogy évek telhetnek el úgy, hogy jógázol, de mégsem.  A jó hír még mindig ugyanaz: mindenki eldöntheti, hogy van-e 5 perce.