Egyek vagyunk.

Otthon hajléktalanokat citálnak bíróságok elé. Itt, Angliában az esélyegyenlőség nevében etnikai hovatartozásodról kérdeznek a munkaerő-közvetítő cégek, az önkormányzati szervek, a munkahelyek. Helyi bandákról hallunk a médiában, akik utcai verekedések során európai polgárokat bántalmaznak.   

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a mi gyermekeinket nem éri etnikai megkülönböztetés az iskolában. A fiúk egyre többször érnek haza rossz kedvűen, mérgesen. Körülbelül 8 éves korukig 'színvakok' voltak, a minap egyikük "black nigger" jelzővel  próbált viccelődni osztálytársai körében és senki sem nevetett. Vajon mi romlott el időközben?

DIVERSITY!, azaz sokszínűség látjuk a hangzatos feliratokat. Hogyan magyarázzam el a gyerekemnek ekkora ellenszélben, hogy nem vagyunk különbözőek. Merthogy mindenki ezt hangsúlyozza. A média, az állam, az egyenjogúságért harcoló szervezetek, az igazgatónő az iskolában. A világ így szép, színesen: hogy mindenki hozzáadja a maga egyéniségét, a maga tudását, a maga életét. De ettől még nem értettünk meg többet abból, amiért ide születtünk.  

Létezik egy indiai köszönési forma:  "Namaste". Ekkor a köszönő felek tenyerüket összeteszik, ima szerűen a szívükhöz tartják és fejüket pedig a szívük felé döntik. Szó szerinti jelentése "meghajlok előtted", de ennél létezik egy sokkal mélyebb tartalmú mondanivalója is. Ebben az országban úgy gondolják, hogy mindenki lelkében ott él egy magasabb rendű lélek és ez a lélek mindenkiben azonos és megtapasztalható. Tehát a "Namaste" szó jelentése "Üdvözlöm a benned lakozó lelket/Istent." 

Én egy ilyen fajta egyenjogúságot szeretnék ebben a világban. Engem nem érdekelnek a különbözőségek.  A különbségek természetes velejárói az emberi létnek. Az érdekel, hogy mi az a közös pont, ami összeköt minket ezen a Földön. Legyen az Isten, az Univerzum vagy Teremtő Erő, egy jó Nap, közös Szenvedély, közös Otthon, vagy egy közös Kapualj, ahol álomra hajthatjuk a fejünket. Ezt magyarázom a 10 éves gyerekemnek. Ne csak nézz, hanem láss is! Lásd meg azt a magasabb rendű személyt a másikban és emeld fel!   

Az élet kivétel nélkül bárkit váratlan helyekre, helyzetekbe sodorhat. Ilyenkor nem meghajolni kell és nem kell a szívünkhöz emelni a kezünket. Csak egyszerűen szeretettel és tisztelettel azt mondani a másiknak:

"Isten hozott!" 

  Szünetelj,

Lélegezz,

Végezd el a szükséges javításokat az Univerzumodon,

Majd ismételd.

A Nyugat jógaoktatói nem fektetnek túl nagy hangsúlyt a jóga során alkalmazható légzéstechnikák tanítására. Így történt, hogy miután szerettem volna jobban elmélyedni a jóga tudományában, rátaláltam a Jóga a mindennapi életben című könyvre, ahol pontról pontra találhatunk leírást a különféle légzőgyakorlatok elvégzéséről, illetve egy másik fontos dologról a Jóga Nidráról, azaz többek között az orrtisztítás eljárásáról.

Mindezen technikák hatására kezdtem el mélyen és tudatosan használni a légzésem jógázás során, illetve a mindennapi életben (stresszhelyzetekben :)) és rájöttem, hogy mindaddig nem is lélegeztem igazán. Megtanulni mélyen lélegezni - azaz fentről lefelé és fentről lefelé - és együtt lélegezni a mozdulattal, ez is a jóga. Megérteni, hogy a béke amire bármilyen helyzetben szükséged lehet, két lélegzet között bármikor a rendelkezésedre áll.        

Megtapasztaltam a lélegzet biológia funkcióján kívül, annak spirituális lényegét, s közben azon gondolkodtam, hogy a civilizált világ vajon milyen képességeket korcsosított még el bennünk, emberekben. Az már egy másik kérdés, hogy a 21. század embere vajon képes lenne-e elviselni azt a varázslatot, amire képes.    

 A lélegzet a lélek hangja.

Engedd, hogy a dolgok megérkezzenek Hozzád.

Ülök a jógaszőnyegen és arra gondolok, hogy mennyi, de mennyi jógapóz gyakorlása során tapasztalhattam már meg  a megérkezést. Amikor ideért végre egy mozdulat, egy levegővétel, egy gondolat, amire éppen akkor volt szükség egy ászaná végre tökéletes kivitelezéséhez. Hónapok teltek el így és nem éreztem semmiféle sürgetést.  

A jóga nem sürget. Isten sem sürget, de mi elfelejtettük Őt bevárni. Egy kétsávos úton haladunk őrült tempóban - leállósáv nélkül. A leállósávok amúgy is csak arra valók, hogy legyen hol hagyni a defektes gumikat.

A jó hír, hogy dönthetünk úgy, hogy adunk magunknak minden nap 5 percet. Na jó, akkor nem minden nap. Én is heti kettő alkalommal kezdtem. :)

A lényeg, hogy álljunk le 5 percre.  Helyesbítek. A lényeg, hogy megtanuljunk leállni 5 percre.

Csukd be a szemed és csak lélegezz. Kezdetben csak kezd el figyelni a lélegzeted. Lélegezz a lábujjad hegyétől a fejed búbjáig, természetesen engedd ki és be a levegőt a tüdődbe. Most elkezdünk számolni:

Belégzés - 1, Kilégzés - 2 

Belégzés - 3, Kilégzés - 4

Belégzés - 5, Kilégzés - 6

Úristen, eltévesztettem!. Semmi gond, akkor kezdjük elölről. :) (5 percről beszéltünk az elején???)

Belégzés - 1, Kilégzés - 2

Belégzés - 3, Kilégzés - 4

Csak tízig kellene eljutnunk, gyerekek! Nem, nem 10 percig, 10 lélegzetvételig. És szenvedünk. A gondolataink szanaszét hevernek bennünk: a gyerek, a csekk, az iskola, a munkahely, a vasalatlan ruhák és sorolhatnánk. Mindaz, aminek elköteleződtünk ebben az életünkben ott motoszkál a fejünkben reggeltől estig. Ennek a 10 lélegzetnek és ennek az 5 percnek a lényege, hogy minden egyes kilégzésünkkel elengedjük a béklyóinkat. Belégzéseinkkel pedig megnyissuk magunkat és képessé váljunk a befogadásra és a megérkezésre.       

A rossz hír, hogy évek telhetnek el úgy, hogy jógázol, de mégsem.  A jó hír még mindig ugyanaz: mindenki eldöntheti, hogy van-e 5 perce.        

"Az élet egy őrült nagyváros."(Kovács Ákos)

Sajnos ez már nincsen másként a kisvárosokban, illetve vidéken sem. Mindenki elfoglalt. Reggeltől estig rohanunk és közben észre sem vesszük, hogy mennyi nyomás, stressz, probléma, feladat nehezedik ránk.

Legfontosabbnak természetesen mindenki a saját feladatát tartja. Ezért sokszor elfeledkezünk a másikról: a párunkról, a gyerekünkről, az anyánkról, az apánkról, a kollégánkról, a barátunkról. Akiknek éppen ugyanolyan teher nyomja a vállát.  Saját magunkra koncentrálunk, a saját energiánkra, hogy legyen erőnk cipelni a saját "csomagunkat". De hogy lehetne megszabadulni, vagy legalább könnyíteni a napi szinten ránk nehezedő terheken?

Sokak szerint egy kupica pálinkával, szerintem pedig természetesen a jógával. De érdemes a napi szart az ajtó előtt hagyni még mielőtt a jógaszőnyegre lépnénk. A stressz nem szolgál minket. Van azonban valami, vagy valaki aki minden egyes pillanatban velünk van. Ezt a szolgálatot érdemes tudatosítani saját magunkban, megköszönni és elfogadni, annak minden következményével és lehetőségével, fájdalmával és boldogságával együtt. 

Legyünk kedvesek! Mosolyogjunk hétfőn is, és nem csak azért, mert a főnök a hülyéket szereti, hanem azért mert jó. Szánjunk minőségi időt a hozzátartozóinkra, ugyanakkor saját magunkra is és találjuk meg az egyensúlyt e kettő között.    

De legfőképp - lélegezzünk: minden helyzetben, minden pillanatban. Anélkül, amúgy is nagyon nehéz lenne az élet.   

Namaste: YogaPants

Kép forrása: Pinterest

A szúrja namaszkára, azaz a napüdvözlet néven ismert gyakorlatsor egy komplett kör, ami akár elég is lehet a napi gyakorlásunkhoz. Könnyen beilleszthető a napirendünkbe és frissen energikusan indulhat a napunk a gyakorlatok elvégzése után. A tradicionális jóga szerint a napfelkeltéhez legközelebbi időpontban, Kelet felé fordulva ajánlott a gyakorlatok végzése.

Ennyit a lexikális tudásról. Megvizsgáltad már a napot? Belegondoltál már abba, hogy milyen szerencsés vagy azért, mert ahol élsz ott süt a nap és nem hiányzik a napszimbólum gyerekek rajzairól az óvodában? Egy olyan országban élsz, ahol beérik a paradicsom - és nem az ablakban. Ahol a sóskán és a fűszernövényeken kívül gyakorlatilag bármilyen konyhakerti növény megterem. 

5 éve Angliában élek. A napsütéses órák száma  1493 óra évente, ami 62 napot jelent. Ez nem elég a paradicsomnak az emberről nem is beszélve. Adtál már hálát a napsütésért? Én minden áldott napsütéses nap és azon túl. Akkor is, amikor a nap csak úgy felkel. Tudod, sütés nélkül, szürkén. Ilyenkor is fel kell kelni, mert valami diktál, belülről. Felállok a jógaszőnyegre, de ezt ne tegyük függővé a jógaszőnyegtől. Anélkül is lehetséges.

Csak úgy csendben. Magányosan, fogjuk suttogóra, hogy "Süss fel nap!"  

OM Mitraya Namaha

Üdvözlet valamennyi barátunknak

OM Ravaye Namaha

Üdvözlet a Sugárzónak

OM Suryaya Namaha

Üdvözlet annak, aki aktivitást és életerőt adományoz

OM Bhanave Namaha

Üdvözlet a megvilágosodottnak

OM Khagaya Namaha

Üdvözlet annak, aki a levegőn keresztül áthatol

OM Pushne Namaha

Üdvözlet annak, aki az erőt adományozza

OM Hiranya Garbhaya Namaha

Üdvözlet az aranyló kozmikus Önvalónak

OM Marichaye Namaha

Üdvözlet a Nap sugarainak

OM Savitre Namaha

Üdvözlet Aditi fiának

OM Arkaya Namaha

Üdvözlet a Nap éltető erejének, a jóságos anyának

OM Adityaya Namaha

Üdvözlet annak, akit én szívből tisztelni szeretnék

OM Bhaskaraya Namaha 

Üdvözlet annak, aki a megvilágosodáshoz vezet.

 

A jóga egyik legintimebb aspektusa az imádság: azért aki voltál, azért aki vagy és azért aki mégis lehetsz. De ez ne ijesszen meg!

Namaste: YogaPants

* A mantra fordításának forrása https://www.sivananda.hu/blog/2-in1-probald-ki-napudvozletet-mantrakkal

* Kép forrása zwaddi-116-unsplash

Az emberiség két csoportra osztható. Az első csoportba, azok az emberek tartoznak, akik jógáznak. És van a másik csoport, aki még nem tudja, hogy jógázik.

Vallási meggyőződésünktől függetlenül, folyamatosan, öntudatunkon kívül, minden cselekedetünkkel Istennel kommunikálunk. Igen, a karma-jógára gondoltam.

Jelenlegi sorsunkat az előző életeink által érdemeltük ki. Én például ebben az életben családanya, feleség, barátnő (aki mindig talál kifogást arra, hogy most miért nem ér rá skypolni), testvér és anyám gyermeke vagyok. Pénzügyesként dolgozom (nem tudom mivel érdemeltem ki) és romokban hevernek a pénzügyeim. (pont) De a feladatomat minden körülmények között a lehető legnagyobb tudásom szerint végzem el. Vannak közöttünk szülők, gyerekek, ápolónők, orvosok, pedagógusok, gyári munkások, bolti eladók, vezető beosztásúak, sofőrök, szociális munkások, közszférában dolgozók, zenészek, művészek és sorolhatnám tovább a végtelenségig. 

Az ember kívülről talán azt a benyomást kelti, hogy nagy nyomás nehezedik rá éppen az elvégzendő munka miatt. Azonban lehet, hogy ez az ember feladatát egy belső motiváció késztetésére, teljes meggyőződéssel, minden figyelmét a feladatra összpontosítva látja el. Szereti, amit csinál és úgy látja az életet, mint egy kreatív folyamatot, ami a szeme előtt zajlik és aminek szerves része, aktív résztvevője. Minél inkább egy feladatra koncentrálunk, annál inkább feledkezünk el a bennünk felmerülő gondolatokról. Így is elérhetjük a jóga-ászanák gyakorlása által elérhető szabadság érzését.

Az igazi jógi megérzi a pillanatban a lehetőséget arra, hogy élvezze az életet és annak minden velejáróját. Boldogságot, fájdalmat, félelmet, haragot, féltékenységet, csalódottságot. Mindazt, ami vagyok, amit teszek és érzek. Ez a Karma-jóga, ez az Élet.

A képen az úr a telefonját ellenőrzi. (Ő talán még nem tudja, hogy éppen jógázik.)  A hölgy a jógagyakorlatok elvégzése után fogja elővenni a telefonját és ő már tudja ezt. :) 

Te is Karma Yogi vagy? 

Namaste: YogaPants  

* A borítókép forrása: jon-tyson-542800-unsplash

Kedves Látogató!

A Jógával - több, mint négy éve - éppen egy ilyen borongós októberi napon találkoztam először. Az életre szóló utazás azóta is tart. 

Nem szakértője vagyok a jógának csak egy lelkes gyakorlója. Éppen ezért ez a blog nem tanítani szeretne, de inspirálni és motiválni - Önmagunk felfedezésére. A csoda felfedezése során azonban az Élet gyakran meglep minket: nemcsak hétköznapi problémákkal, hanem olyan érzésekkel, változásokkal, helyzetekkel, amikkel akár az ászanák gyakorlása során is találkozhatunk. Ilyenkor legjobb megvárni, hogy a lelkünk utolérjen minket, hogy tovább léphessünk a gyakorlásunk során. Ezekre az esetekre legjobb gyógyír egy kis önirónia és a nevetés, hogy ne vegyük túl komolyan magunkat.   

Az jóga ászanák megtapasztalása az útja annak, hogy megértsd azt, amit a jógáról szeretnék megosztani veled. A jóga varázsa a jógaszőnyegen keresztül nyilvánul meg és ott van minden egyes mozdulatunkban, megingásunkban és elbukásunkban. Ekkor történik a varázs, ekkor változunk. Ennek vagyok a tanúja.

Legyél az Útitársam!

Namaste: YogaPants