Bake the world a better place.
Nagyapám a halála előtti este 4 szem almát adott nekünk. Nem volt semmije, csak az a négy szem alma. Megosztotta, aztán meghalt. Talán ez volt az, amit Ő tanított nekünk, unokáknak: odaadni amink van.
Éppen ezért, ha nekem tennék fel a fenti kérdést a válaszom az lenne: megvendégelem az érkezőt. A nemzetek között az étkezés és a vendéglátás amúgy is egy elég kényes pont. Nem minden kultúrában magától értetődő.
Mi itt ezen a kicsi földrészen enni adunk, annak aki erre száll: a cinkéknek, a verebeknek, a fekete rigóknak, az egyetlen vörösbegynek, aki ide tévedt és azóta is visszajár, a szarkáknak, a galamboknak. Megetetjük a vadkacsákat a parkban és vacsorát teszünk minden este a süni elé, aki a kiskertünkben éldegél.
Megvendégeljük a gyerekeink barátait, akik legtöbbször chips-et és szénsavas üdítőt vásárolnak a helyi éjjel-nappaliban reggelire, ebédre és vacsorára is. Nem minden kultúra tartja fontosnak éberen tartani a tűzhely melegét, ami köré összegyűlhetünk és jól lakathatjuk egymást meleg étellel és jó szóval.
Ha egy ember elfogadja az étket, amit elé teszel, akkor a bizalmába fogad. Lehet, hogy az az ember, akit vendégül látsz még soha nem tapasztalhatta meg az igazi tél szépségét. Ekkor az illető - legfőképp ha egy gyermekről beszélünk - majd csendesen, szívét megnyitva feléd fordul és azt kéri: - Mesélj a hóról!
És elakad a szavad, mert lehet-e az első hóról megindulás nélkül beszélni? Anélkül, hogy ne merülnél le az emlékeknek abba a mély kútjába, ahonnan egész lényed gyökerezik? Mégsem mondhatom, hogy a hó fehér, hideg és vizes. Egy érzést, azt az izgalmat kell átadnom, amit csakis az első hó éjszakája és a gyermekkor adhat meg. Ezek a gyermekek nemcsak kenyérre éheznek, hanem egy jó szóra, egy érzésre, egy másik ember világára és egy emberibb világra.
Mennyien vagyunk? A Földön éhínség van.
Namaste
Erika
PS.: És mindennek mi köze a jógához? A szeretet, ami adható-kapható és tiszta, mint az első hó.
Kép forrása: https://www.pinterest.co.uk/pin/410038741052391602/
